Garamfő az Alacsony-Tátra déli lábánál fekszik, ahol a Garam elválasztja e hegységet a Gömör-Szepesi-érchegységtől (Slovenské rudohorie). A község a XIV. században keletkezett és a murányi uradalom birtoka volt. Okiratokban először 1326-ban említik. A település a Garam forrásánál jött létre, Gömört a Szepességgel összekötő út mellett, a szepességi Kun László Miklós soltész nevű fia alapította. Amikor a község Koháry István birtoka volt, lakosai áttértek a görög-katolikus vallásra. 1784-ben Koháry Ferenc felépítette a falu templomát.
A II. világháború alatt a német hadsereg 1944. 9. 5-én a falut felégette, 263 ház égett el. Telgártot 1945. 1. 27-én szabadította fel a román hadsereg.
A faluban tovább élnek a régi szokások, hagyományok, népviseletüket a mai napig hordják. A népviselet jellegzetes, egyszerű, idomult a hegyi élethez. Garamfő kiindulópont a Királyhegy (1984 m tengerszint felett) megmászására.
Garamfő határa rendkívül gazdag természeti szépségekben - a Garam forrása a Martalúzka nevű fedett pihenővel, egy természetvédelmi terület, Gölnic-patak (Hnilec) forrása, Homola- és Búvópatak-barlang (jaskyne Homola a Stratený potok).
A községben két gipsztartalmú ásványvíz-forrás is található.
Télen kitűnő sílesikló terep.
