Szentiván a természeti szépségekben, barlangokban, növény- és állatvilágban, termál- és ásványvízben gazdag Szentiváni-völgy kapuja. Egyben ismert téli-nyári üdülő- és turistaközpont.
A községet először 1327-ben említik az okiratok, ásványvízforásairól volt mindig híres. Gyógyhatásukat már a XIV. században felismerték. A forrásokat Werne Gyula az 1549-ben Svájcban megjelent "Magyarország gyógyvizei" című könyvében írta le. Később Bél Mátyas is írt róluk, majd túr Dionýz geológus foglalkozott velük.
1963-ban új forrást fúrtak, 95 m mélységből 29,4 °C melegvíz tör fel. Az új forrás felett építették fel a Rudolf ivóházat, az új és további források vizét a Máj üdülő meletti medencékbe vezetik. Az termálvíznek bizonyított gyógyhatása van, bőr-, mozgásszervi-, anyagcsere-, női-, ideg- és szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására alkalmas.
